Színész-vallomások

Megszólal: Fenyő Iván, Parti Nóra, Kútvölgyi Erzsébet, Pap Vera, Hegyi Barbara, Szervét Tibor, Cseke Katinka, Mérai Kata, Józsa Imre, Fodor Annamária, Xantus Barbara, Szalontay Tünde, Fenyő Iván, Csuja Imre, Létay Dóra, Esztergályos Cecília, Rudolf Péter Parti Nóra, Bálint András, Kaszás Gergő, Szalay Kriszta, Lábán Kati, Galkó Balázs, Börcsök Enikő, Ónodi Eszter,     Bóna János, Györgyi Anna, Takács Kati, Balog Judit, Hevér Gábor, Tóth József, Margitai Ági, Für Anikó, Székhelyi József, Láng Annamária, Csákányi Eszter, Pelsőczy Réka, Botos Éva, Kecskés Karina, Kálloy Molnár Péter, Rába Roland, Gyabronka József, Rudolf Péter, Pokorny Lia, Csányi Sándor, Elek Ferenc, Szanitter Dávid, Koltai Róbert, Szabó Győző, Fodor Tamás, Tordai Teri, Pálfi Kata, Kovács Patrícia, Zámbori Soma, Nyakó Juli, Scherer Péter, Sárosdi Lilla, Lázár Kati, Szabados Mihály, Fesztbaum Béla, Für Anikó, Rába Roland, Schlanger András, Szamosi Zsófia,Simon Zoltán,Czakó Julianna, Kocsis Pál, Lovas Rozi, Szabó Irén, Kokics Péter, Pásztor Pál, Bohoczki Sára, Molnár Gusztáv, Fritz Attila, Fandl Ferenc, Brassai Tóth János, Marcz Fruzsina, Simonfi Adrienn, Egri Márta, Téri Sándor, Tóth András, Varga Zoltán … és Bácskai Juli

Fenyő Iván hálásan köszönöm ezt a sok lehetőséget, hogy ennyi féle színésszel ennyi szerepet kaptam a Pszichoszínházban.

  Parti Nóra Olyan Csodálatos Estém volt a "Julinál"! Köszönöm! Szuper téma, Szuper Partner! (Exek. Fenyő Ivánnal) Ismét Szabadon Játszhattam, átélve a Játék Varázsát! Az Ivánnal először találkoztam, de úgy éreztem magam, mintha "évtizedes játszótársam" lenne!  Szóval, köszönöm Juli, hogy ismét gazdagítottál és tanítottál /Magamról is/! Megyek újra, ha hívsz. Boldogan! Puszi!

Kútvölgyi Erzsébet   Juli, Juli, Juli!! A huncutok közt a leghuncutabb!!

Rávettél, hogy napokig idegeskedjek, rávettél, hogy tőlem idegen dolgot csináljak, rávettél, hogy fohászkodjak égiekhez, földiekhez, hogy adott témákban improvizáljak!!

Tudod,  ha valakivel elhitetik,  hogy az ereje a drámaiságában van, akkor retteg attól,hogy egy jó társaságban unják a jelenlétét…márpedig az RS 9-ben igazán remek csapat fogadott : nézők,Rita/a világosító/ a jegyárusító /sajnos a nevét nem tudom, bocs/, János,  a hegedűs és Tamási Zoli,  akit külön köszönök Neked…szóval, igazi JÓ társaság és NEM untak, én sem Őket. Ott voltál,mint Vezér és irányító, mint kellemetlen és kellemes  pszichiáter, amiért hálás vagyok.  Jó tudni, hogy nevettetni is tudok nem csak ríkatni. Remélem gondolatokat is indukáltam a nézőkben, Benned, Zoliban és Jánosban.  Megérte az idegbaj, a lábremegés. Köszönöm. Zsikéd

 

Pap Vera  Fantasztikus élmény volt! Rettegtem, először mentem improvizálni. Józsa Imrével ezer éve ismertük egymást, de soha nem kerültünk össze játszani. Jó volt a történet, a jelenetek, amit Juli írt. (A kihűlt párkapcsolat) A színész nem élheti át máskor, hogy ennyire bízzanak benne! Arra van dresszírozva, hogy azt teszi, amit mondanak, szájába rágnak mindent, amit tennie kell. Itt sokat bízott ránk Juli, de segített, amit előtte megbeszéltünk. Ha nem bíznak a színészben, ő se bízik magában. Hálás voltam, hogy előjátékként rockizni kellet, mert kimozgatta a testemet, és feloldódott minden gátlásom ettől. Megszűnt a félsz bennem. Sokat segített János a hegedűvel, mert ötleteket adott, irányította a testemet, hogy mit csináljak, főleg a néma jelentben, amikor beszéd nélkül évek történetét játszottuk el. Olyan fincsi volt az egész, hogy játszom, és nincs kipróbálva, bepróbálva, mégis létrejön egy előadás, ott állsz, szédülten, hogy mi lesz, és megtörténik! A nézők együtt voltak velünk, jólesett az első nevetés, a hangulat végig. Amikor Juli beszélgetett velük, nagyon érdekes volt, ma már nem sok ilyen élmény van emberek között. Nagy élmény volt színészileg, emocionálisan hatalmas inspirációt adott ez az este!

Hegyi Barbara Milyen volt itt játszani? Finom! A commedie de l’art műfajhoz hasonló: a fővonal mellett a kis dolgokban elindulhat a színész agya bárhová. Jó, hogy van egy váz, amit Juli megír, de hallgat a színészekre is.

Szervét Tibor Szia, Kedves Juli!
Bocsánat a megkésett válaszért, sok a tennivaló... Nagyon jól éreztem magam, mondhatni, egyedülálló élmény volt ez, tudod, sose vettem részt ilyesfajta színházi pszicho-ban! Nagyon örültem Patríciának is, tényleg szinte minden azon múlik, hogy a két színész mennyire affin az együtt muzsikálásra! Köszönöm a meghívást, minden jót és sok nézőt  a következő 200-hoz is! Üdv, szeretettel Tibor

Cseke Katinka: Izgultam, de élveztem!

Józsa Imre Kedves Juli! Köszönöm Nektek ezt a fantasztikus estét. Lehettem egy színpadon színész, férfi, ember. Kérek még…! Imre  

Mérai Kata  Szia Juli!

 

Szóval - elképesztő élmény volt.

  1. Mint egy ember, aki persze közben mégis csak színész:).

Nem igazán hittem a drámajátékban, mint pszichológiai "eszközben", de elképesztő, hogy akaratomon kívül is mélyen rejtett saját érzelmeim/érzéseim törtek fel bennem, amiken magam is meglepődtem, - (de jelzem azért remélem, hogy ezt rajtad és rajtam kívül más nem vette észre:) tehát szerintem fantasztikus, felszabadító és meglepő saját magam számára:))

  1. Mint színész, aki persze közben - mégis csak - ember:)

Szuper-szuper-szuper végre megint felhőtlenül, felelőtlenül, rendező nélkül játszhattam!!!!!:)))))) nem mindig jó érzés az, amikor valaki elvárásainak akarsz megfelelni, és az ő fejével akarod végig gondolni, láttatni a láthatatlant. Szerettem, hogy én voltam a saját rendezőm es a saját gondolataim, instrukcióim tartották kordában a karakterem alakulását. Persze kicsit azért én is kikacsintottam imitt-amott, hiszen mégis csak én vagyok, akinek a bőrébe bújt a szereplőm:)

  1. Személyes köszönet: Nagyon köszönöm, hogy a "jó sors" Tóth Jocót küldte:)))))

Köszönöm neked a lehetőséget, izgatottan várom az újabb kihívást / ha lehet:)

Ne felejts el szólni az előadások miatt, nagyon szeretném megnézni kívülről is!!!!! Tsók: Mérai Kata

 

 

Fodor Annamária

Bármikor szívesen jövök játszani a Pszichoszínházba. A múltkorit is nagyon élveztem!

Xantus Barbara Szia, Julókám, elképesztő szép érzéseim vannak a március 1o-i estéről. Gazdag,emocionális öntisztulás,fontos találkozás Veled, (Szamosi) Zsófival, Veled.

És megtiszteltél. A bizalmaddal, a lehetőséggel, hogy kiadjam, hogy rendet vágjak egy kicsit idebenn,h ogy együtt írjunk - éljünk  egy novellát.

Ami nekem egy komoly fejezet, egy fontos kaland. Köszönöm. Szeretlek.

Szalontay Tünde Nagyon élveztem az együttjátszást!

 

Fenyő Iván a Beugró- ról: "A kollégák közül többekkel játszottam már együtt, Kálloy Molnár Péterrel a Kútfejek című filmben, Pokorny Liával a Bácskai Juli-féle pszichoszínházban. Rudolf Péterrel ez volt az első közös munkánk, de már izgatottan vártam, és hatalmas élmény volt. Egyébkent mindenkivel szuper volt a játék, hiszen rendkívül tehetséges kollégákról van szó" – (origo:).  

„Az improvizáció edzi a színészt!- nyilatkozza a Mix magazinban - Erősíti a koncentrációt és új dimenziókat nyit meg a játékban. Az ember rögtönzés közben teljesen spontán reagál a szituációra és a partnerére, jobban kinyílik, mintha előre megírt jelenetet játszana, aminek minden szavát és mozzanatát ismeri. Ez nem csak az adott pillanatban jó érzés, utána is hasznos lehet, hiszen akinek van már rálátása erre, teljesen másképp reagál, ha egy hagyományos előadáson nem várt esemény történik. Például kevésbé zökken ki a szerepéből, ha partnere mondjuk, elfelejti a szövegét!”

 

Csuja Imre Amikor Juli felkért, kíváncsivá tett, de nagyon izgultam, amikor el is jött a nap. Láng Annamarival nagyon jól tudtunk játszani, figyeltünk egymásra, jó előadás született!

Létay Dóra: Juli Pszichoszínházát egy Mesterkurzuson láttam először, az Urániában. Börcsök Enikő és Szabados Misi improvizáltak, fergetegesen. A több száz néző az "itt és most" hatása alatt úgy figyelt (izgult, nevetett), mint a gyerekek cirkuszban. Az előadás után megkerestem Julit, azzal, hogy ezt én is szívesen kipróbálnám. Talán ez volt eddig az egyetlen ajánlkozás részemről a pályámon, amit nem bántam meg. Sőt. Azóta négyszer játszottunk együtt, de úgy vagyok vele, mint a hullámvasúttal; még, még, még, még, még, soha nem elég!

Jó játék, kreatív lehet a színész!

 

Rudolf Péter Én mindig szerettem improvizálni, van előzménye az életemben. Bácskai Juli Pszichoszínházában az volt a fantasztikus, hogy eljátszottuk az előadást és utána ilyen nyílt, őszinte beszélgetést kerekített a nézőkkel. Nagyon hiányoznak a közösségi helyszínek. Most bebizonyosodott, hogy még szükség van a beszélgetésre, nekem ezért is nagy élmény volt!

 

Esztergályos Cecília: az izgalomtól majd elájultam az előadás előtt. Kicsit árformáltam a szerepet, amit Juli nekem kitalált, az entellektuel ügyvédnő helyett egy volt prostit képzeltem el. Tóth Jocó jó választás volt, mindenki gratulált, a nézők hosszan tapsoltak, sokak szerint jó voltam. Jövök máskor is!  

 

 

Parti Nóra A "gondolatok"; Játszani Jó és Nálad Lehet! Szabadon! Köszönöm!

És bármikor Boldogan!.....

 

Bálint András Kedves Juli, valóban nagyon jól éreztem magam vasárnap este a te különös Pszichoszínházadban. Nem tudtam igazán figyelni Rád és lelkes nézőidre, mivel igencsak elfoglalt szokatlan improvizációs tevékenységem, amiben hallatlan segítségemre volt Hegyi Barbara. Külön köszönet neki! Működő színház ez, sajátos és nagyon otthonos. Kifejezetten barátságos hangulatú ebben a nagyon is hideg és barátságtalan világban. Most már közvetlen rokonszenvvel figyelem értékőrző színházadat. Ölel B András

 

Kaszás Gergő  Drága Juli! Ne haragudj a késlekedésért, de egyrészt laptop nélkül bóklásztam az országban, s csak ezen a héten tértem vissza kis gépecskémhez, másrészt erősen "grafofób" lévén két napja készülök az írásra. De végre elkezdtem! Nos: Palkonya gyönyörű kis falu, nagyon szívesen maradtam volna másnapig.
Veled, Botos Évával, Jánossal dolgozni, együtt lenni megnyugtató, felszabadító és minden görcsösséget nélkülözően örömteli volt. Az improvizációra épülő színházasdit mindig szerettem, ahogy meséltem Neked, Egerben idén rendszeresen játszottunk "Hírlap-színház"-at. Úgyhogy nem fostam. Viszont az improvizálás okozta eufórikus érzés sem volt olyan erős, mint azoknál, akik ezzel a műfajjal soha nem, vagy ritkán találkoznak.
Élveztem az egész délutánt, Évával élvezet volt színpadon is megismerkedni, nagyon szerettem, ahogy figyelt, ahogy az elejétől fogva belőlem dolgozott, és hagyta, hogy én Belőle. Ezért aztán színház is lett, amit csináltunk.
Ami nagyon tetszett, az a közönséggel való viszonyod volt, aminek eredményeképpen számomra meglepően nyílt és őszinte, kifejezetten közlékeny légkör alakult ki. Színház lett, amit csináltunk!
Bár nem voltak elvárásaim magammal kapcsolatban, közben mégis azt éreztem néha, hogy jobban meg kéne és lehetne merülni a helyzetekben. Talán, ha a szituációk alapjait  jobban körüljárjuk, ha a helyzetekről több közös információnk van... Nem tudom... Mindenesetre színházat csinálni élvezet, és ez maximálisan színház volt!!!
Kööszöönööööm szééééééépen!

Csókjaimat küldve maradok őszinte híved: Gergő

 

  Szalay Kriszta  Nagyon jól vagyok:) Fantasztikus élmény volt Veletek!!!  Egyrészt öröm volt érezni, hogy az emberek a régi jó együttlétet megélhetik, beszélhetnek, beszélgethetnek:) Utána voltak, akik eresz alá behúzódva folytatták az utcán tovább:)  

 Másrészt: magam miatt meg kérhetek Tőled? Lehetne ezt minden este? :):))

Imádok így megélni sorsokat, közvetíteni a mindannyiunk érzését!

Nagyon köszönöm a lehetőséget!!!!

Lábán Kati   Aznap hamar befejeztem a próbát, mert hogy este Pszichoszínház, és közben meg anyámékhoz is fel kellett ugranom, hogy elbúcsúzzak hiszen most két hétre elutazom forgatni. Anyám igen inspirálóan viselkedett. (Anya csak egy van, de az mekkora c. Előadásra készültünk)


Mikor beleptem a színházterembe, Szalay Kriszta (nagyon szimpatikus, a neten már megnéztem, hogy az utóbbi időben miket csinált, hiszen személyesen nem ismertem), és Bácskai Juli mar ott ültek, elmerülten beszélgettek. A színpad tele volt rozoga bútorokkal, és apró tárgyakkal - nekem feleslegesnek tűnő tárgyakkal -, olyan kaotikus az egész . A színpad vizes,  Rita épp most mosta fel, gondolom . A fizetéssel kezdődik a próba ill tulajdonkeppen a szerkezet átbeszélése: hol vagyunk, kik vagyunk mi a viszonyunk egymáshoz. Csodálkozom, nem szoktak előadás előtt fizetni. Eszembe jut Jászai Mari: ő kérte előre a gázsiját, már idős korában, és a keblébe rejtve lepett fel.

A téma: Anya és lánya, az anya túlgondoskodó, egy kicsit primitív. Közben jár az agyam: Ki a minta, ki legyen a mintám? Nem az én anyám. De Ida néni, talán. Gézától hallottam, hogy Ida néni följárt hozzájuk takarítani, és a legnagyobb jóindulattal átrendezte a lakást.

A megbeszélés során több titkos rész is van, azaz Bácskai Juli nem mondja el,  hogy mi lesz az instrukció,  vagy hír, amit csak a nézők előtt fog elmondani.  Majd amikor megtudjuk, akkor reagáljunk  úgy, ahogy bírunk (ebben az esetben az apuka, a hősi halált halt tűzoltó, mégsem halt meg, nem tudott a saját lányáról)
Nagyon sok néző van, pótszékeket kell betenni, én a nézők mögül érkezem. Előtte meg kimegyek a kávézóba, ott van Vallai Péter, jött megnézni. Örülök neki. Más ismerőst nem látok, ami nem baj, hiszen nagyon rizikós ez az improvizáció; jól is rosszul is elsülhet. Az antrém jól sikerül, kicsit tájszólásban beszélek, hol erősebb, hol gyengébb, persze ennyi idő alatt nincs eléggé kidolgozva. Az első nevetés, amikor beviszem a szendvicset, hogy a kislányom szörpjét, ajjaj, otthon felejtettem. Gördülnek az improvizációs jelentek, egyik a másik után. Talán csak kétszer árad végig rajtam a jeges rémület, hogy jaj hogyan tovább, és nézek Julira segélykérően. Jaj, itt az volt megbeszélve,  hogy el kell ájuljak, de nem jön össze, nem érzem, hogy okom lenne elájulni.  Aztán egy másik jelenetnél Kriszta kopog sokáig az ajtón, hogy bejöjjön, (én az ő bútorait rendezgetem át épp), ez félreértés volt, én azt hittem, hogy bejön a lakásba, és felháborodik, hogy mit keresek ott, ő pedig azt gondolta, hogy a kulcsot bent felejtettem a zárban, és nem tud bejönni. Jól megoldottuk, szerintem a nézőknek okés volt.
Aztán Bácskai Juli beszélget a nézőkkel. Nehezen indul, de aztán egyre többen hozzászólnak, egyre többen felbátorodnak, hogy őszintén hozzászóljanak. Mintha magamat láttam volna - mondják.  Úgy látszik, sikerült hitelesen megcsinálnunk egy anya- lánya viszonyt. Juli tanácsokat ad kedvesen. A játékot nagyon élveztem, a telt házat, a közönség kacagását,(annyira ritkán vagyok színpadon,) jólesett újra színpadon lenni. Balkay Gézára gondoltam, aki annyit biztatott, dicsért mindig, amikor színpadon voltam, én az örök kishitű, de tehetséggel megáldott színésznő. És még egyszer kösz a lehetőséget
puszi kati

 

  Galkó Balázs  Színház, ahol minden pillanatban minden érzékszervemmel arra figyelnem, ami történik a partneremmel, a partneremben, és ami történik velem.                             Színház, ahol nagyon kevés a „mintha”, ahol nem írják meg előre, mikor, hová menjek, hová nézzek, üljek, álljak, és mit mondjak.

Börcsök Enikő Fontos élmény számomra, hogy a Pszichoszínház hatására

      Én magam is változom, változik az életem.

 

Ónodi Eszter Két dolog miatt szeretem. Egyrészt azt hiszem minden színész számára nagy öröm az improvizálás, főleg, ha ennyire szabad és felelőtlen lehet. De talán még ennél is különösebb az, ahogy a játék során szép lassan felcserélődnek a szerepek: az - első látásra tartózkodó, szemérmes, kívülálló - nézők hogyan „engednek fel” s válnak az előadás igazi főszereplőivé.  

Bóna János, aki közbehegedül:  Minden forgatókönyv születésénél jelen vagyok. Kiválasztom a hozzáillő zenét, jelenetenként elképzelem, milyen hangulatot kell majd „közbehegedülnöm”. Nagyon kell koncentrálni és minden pillanatban készen állni, hogy egy-egy hanggal aláfessem, vagy továbblendítsem az előadást. Mindig másképp lesz minden, és mindig nagyon élvezem!

Györgyi Anna   A sokszor próbált jelenetek után ez olyan jó volt a lelkemnek! Féltem az ismeretlen helyzettől, de azt hiszem, olyan voltam, mint egy gyerek játék közben, utána pedig felszabadult lettem. Nyitottság és szeretet kell a partner iránt. Jó lenne többször improvizálni.  

Takács Kati  Fölszabadító erő a színész számára, hogy önmaga fogalmazhatja meg a szerepet. Belső erőket mozgósít, ösztönöket. Nem érek rá gondolkodni, hogy „jó leszek-e vagy nem?”, mert máris kijött belőlem egy mondat,  és mindegyik után jön még egy következő.          Vérfrissítés a színésznek. Sűrített próbafolyamat.

Malacka (Balog Judit)  Miért éreztem jól magam? Mert nem unalmas! Egyszeri. Nem kell tucatszor mondani ugyanazt a szöveget, és persze nem is lehet.

 

Hevér Gábor   Fél 10-kor még fogalmunk sincs, mi lesz velünk negyed 11-kor. Ez jó!  Nincs kecmec. Ha rosszak vagyunk, egyből kiderül, ismételni nem lehet. Ilyenkor be kell mondani, hogy „hű, de rossz volt!” –és a közönség megbocsát.

Tóth József   Hát, azért jó ezt játszani, mert nem kell játszani! Világéletemben szerettem improvizálni. Az is jó, hogy tudom, mire fut ki a jelenet, de nagyon kell figyelni a partnerre, mert pillanatonként változik a kapcsolat, nem tudjuk, hogyan jutunk el odáig, amit befejezésként elképzeltünk. Érdekes társasjáték.

Margitai Ági   Előtte nagy az izgalom. De ez az igazi tréning a színésznek! Érzem előadás közben, ahogy pörög-kattog az agyam. Nagyon elfáradok, de máskor is vállalom, mert nagyon jó csinálni.  Napokig arra gondoltam, hogy megleptem saját magamat! Ezt is tudom!     Maga az improvizálás valójában az egymásra figyelésről szól, alkalmazkodsz a másikhoz a színpadon.  

Für Anikó  Nagyon jó volt beugrani, minden a szívemből jött, amit csináltam.                                                

Az egészet jó ötletnek tartom, olyan friss és üde az egész, egy új színfolt a színházi életben, amilyen még nem volt.



 

 

 

 

 

 

Székhelyi József Improvizálni kéjes. Ez egyben szakmai és világnézeti kérdés is. Mindaddig, míg lesz Lélek és Teátrum, addig a Pszichoszínház is létezhet. Akár velem is -
szívből, szívesen.

                              

Láng Annamária Kiszolgáltatott helyzet, nem tudom, mi fog történni. Másrészt nagy a színész szabadsága. Mivel ez teljes improvizáció, az ember kénytelen a saját életéből hozni példákat. A hagyományos színházban? Egy-egy szerep elemzésénél is magunkról beszélünk. A próbafolyamat egyben terápia is. Itt a Pszichoszínházban legalább megtanulom a kérdéseket föltenni. Néha olyan, mintha mi magunk ülnénk pszichológusnál.

Nagyon jó volt nekem például Galkó Balázzsal játszani, aki más generáció, más életstílus, és mégis együttműködtünk. Vagy Elek Ferivel, amikor egy portásnőt kellett játszanom, másképp képzeltem a figurát, amíg Juli nem adta oda a sötét szemüveget, fehér kesztyűt és a névjegyet –stop táblával -, akkor megszületett a hangom és a szókincsem is hozzá.

Csákányi Eszter   Egy igazi színész folyton elemez, figyel és megold. Magamat bocsátom áruba, meg kell tanulnom a problémáimat megoldani.


 

Pelsőczy Réka   Nagyon jól éreztem magam, igazi jó élmény volt, bár több kollégám, dicsérte, én mégis fenntartásokkal voltam egészen addig, amíg el nem kezdtük... A közönség közvetlensége, és együttműködése teljesen váratlan és jó volt, nem gondoltam, hogy ilyen nyitottak a színházba járók, ez többi munkámra nézve is inspiráló és bíztató. Van kinek játszani, vannak még igazi problémákkal foglalkozó, gondolkodó emberek, őszintén szólva, néha már nagyon elbizonytalanodom ezzel kapcsolatban.

Az is jó hogy olyan emberrel játszhattam együtt, akit nem is ismertem, nem tudtam mit lép, így én is néha nézővé váltam! Szívesen kipróbálnék egyszer egy egészen más, introveltáltabb karaktert, mint amilyen én vagyok! Nem biztos, hogy sikerülne! Köszönöm!

Botos Éva   Ritkán van alkalmam improvizálni nézők előtt. Először félelmetesnek tűnt a feladat, utólag nagyon örülök, hogy részt vehettem benne. Különleges élmény volt a közönség azonnal reakciója és Hannus Zoli, mert még nem dolgoztunk soha együtt!

Kecskés Karina   Azért volt különleges élmény a Pszichoszínházban játszani, mert egyrészt a kitalált szituáció és benne a szerepem –bár hétköznapi és ismerős volt-, mégis számomra is megválaszolatlan kérdéseket rejtett magában. Utólag jó volt ezekbe a problémákba belebújni és ezáltal a saját bőrömön  megtapasztalni. Egyszerre kívül-belül lenni. Az életben erre a színpadon kívül nem adódik lehetőség. A másik nagyszerű felismerés a nézőkkel kapcsolatos, akik bátran, őszintén nyilvánítottak véleményt a látottakkal és a saját életükkel kapcsolatban. Rettentő sokat tanultam belőle a saját rigolyáimról és a hibáimról is. Köszönöm.

  Kálloy Molnár Péter  Pszichoszínház – elvállalni könnyű, nagyszerűek az alkotótársak, kecsegtető az improvizálás lehetősége és hogy nem kell szöveget tanulni. A megvalósítás napja a jeges rémületé: nem tanultam szöveget! Mintha az embernek úgy lenne premiere, hogy másfél hónap alatt egy szót se tanult meg a szövegéből és most orvul beültek a nézők, hogy végighallgassák, mit nem tud. Lázálmomban volt ilyen érzésem utoljára. Aztán elkezdődik. Aztán bejön az első poén, aztán egyre magabiztosabban, felszabadultabban, magától értetődőbben hömpölyög tovább. Aztán igazi színházzá lesz. Pszichoszínházzá. Köszönöm Juli!

.

Rába Roland

Amikor Bácskai Juli felkért, hogy vegyek részt a Pszichoszínházban egy improvizációs játékban, megrémültem. Szeretek improvizálni, ráadásul a helyszín is izgalmasnak tűnt: a Szigeten játszani különleges. Amikor megtudtam, hogy Börcsök Enikő lesz a partnerem, akkor elmosolyodtam és megnyugodtam, ő legjobb színészek egyike. Elérkezett a „munka”, elkezdődött a játék, természetesen begörcsöltem, kicsit megnémultam, izzadtam, aztán hozzámért Enikő, a szemébe néztem és megnyugodtam. Csak rá emlékszem az egészből igazán. Egy szerelmespár életéről improvizáltunk gyerekkortól felnőtt korig. Én tényleg beleszerettem, annyira finom, érzéki és közben határozott és kemény, olyan partner, aki figyel a másikra.     Sose mondtam el ezt így neki. Nem szeretek rajongani, szerintem nincs is szüksége rá. Köszönet Julinak, hogy kitalálta ezt a szereposztást és ezt a történetet. Aki szereti a színházat, tanácsolom, nézze ezeket az előadásokat. A játék garantált. Rába Roland Für Anikóval először találkoztam, összecsiszolódtunk a Pszichoszínházban, izgalmas volt.

 

 

 

 

Gyabronka József  Nagy stressz volt!  Lehet, hogy más alkatom van, de nekem hiányérzetem van, hogy mit lehetne, mit kellett volna, mit lehetett volna másképp. Nyugodt, jó állapot kell ehhez!

Pokorny Lia  Először azt gondoltam, ez képtelenség! Nem megy! Akkora para, hogy nem bírom! Juli bíztatott, ő tudja, hogy akit kiválaszt, az jó is lesz. Amikor jött a közönség, attól féltem, hogy meg se tudok szólalni. De elkezdődött és akkora felszabadulást éltem át Tóth Jocó mellett, csak jöttek a gondolatok! Hevér Gáborral katartikus volt játszani, egy jelentben az apám volt, és én igazán féltem tőle, igazi könnyekkel sírtam! Fontos dolog lett az életemben a Pszichoszínház.

A (Csányi) Sanyival játszani érdekes volt. Sokkal többet tudok róla, mint más kollégáról, élvezetes improvizálni vele is, de jobban kontrolláltam magamat. Védem a közös magánéletünket. Ezért is nevettünk közben is egymáson és magunkon.

 

Csányi Sándor    Nagyon hasonlít az improvizálás a filmezéshez. Ez nem olyan, mint egy hagyományos színházi este, hiszen itt szinte semmit nem tudunk előre.

Két dologba lehet kapaszkodni az egyik a partner, a másik, pedig az intuíció, hogy hátha meghalljuk, mit súg az adott pillanat, persze legjobb, ha mindketten ugyanazt a „hangot” halljuk. 

 

 

 

Elek Ferenc  Kell az agyunknak ez a tréning! Minden előadáson volt egy-két olyan perc, ami nagyon megszületett, nagyon ott volt. Aztán jönnek tovább a mondatok, egy-egy gesztus, amitől élővé válik. Jó az értelmes nézők beszélgetését hallgatni. Lelkesítő, amikor ugyanazt látják az előadásban, amit mi megbeszéltünk előre. Pécsett például a terror napján ők fogalmazták meg, hogy az előadásban egyik szereplő adta a másiknak az agresszióját, mindenki máson töltötte ki a haragját.

Szóval, akkor jól játszottuk el. Nagyon jó olyan szeretett színészkollégákkal játszani, akik más társulathoz kerültek.

Újabb előadás után: nagyon szabadnak éreztem magam! Kell ez a repülés. Köszönöm!

Szanitter Dávid  Először el sem tudtam képzelni, mi lesz itt. Én szeretek próbálni, szeretem a folyamatot, ahogyan kialakul a szerep, készülni, gondolkodni, kísérletezni. És nem szeretem a színházban a meglepetéseket! Itt meg folyton készenléti állapot van. Fárasztóbb, de élvezetes és a közönségnek is mindig tetszett. Örömmel vettem részt újabb Pszichoszínházi együttleledzésben!

                        Riport Szanitter Dáviddal
Az ilyen előadások előtt három napig nem alszom. Annyira rettegek. Az előadás előtt egy héttel megkapom a forgatókönyvet, amiből megtudom, hogy kivel fogok játszani, és amiben minden jelenettel kapcsolatban leírtak két mondatot: milyen szerepben jövök be, és hova fut ki a történet. Bácskai Júlia ezt úgy találta ki, hogy az előadás előtt két órával találkozunk először. Akkor kezdünk el beszélgetni, ötletelni. Ilyenkor olyan emberekkel dolgozunk együtt, akikkel amúgy még nem játszottunk. Iszonyú izgalmas.

Ketten játsszuk. Mindig van egy főszereplő, a másik színész pedig a többieket személyesíti meg. A Pszichoszínház vezetője, Bácskai Júlia pszichológus, aki szabadszóművesnek nevezi magát, bejön, köszönti a nézőket, két-három mondatban felvázolja, ki a mai főhős: mondjuk egy 26 éves kertészmérnök. Behív, leültet, és beszélgetni kezd velem, mint 26 éves kertészmérnökkel. Kiderül mondjuk, hogy ennek a fiúnak a kapcsolataival van problémája, amiről mesélni kezdek a kapott forgatókönyv alapján, de ő leállít, és azt mondja, inkább játsszuk el. Ekkor kezdődik a jelenet, amiről szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy hol vagyunk, hogy mondjuk, szimpatikusak vagyunk egymásnak, és a jelenet végén meg kell beszélnünk másnapra egy újabb találkozót. Mindezt nyolc percben. Színészként ez egy kemény tréning.
Először iszonyúan dolgozunk, aztán egy idő után maguktól kezdenek jönni a mondatok. Nagyon izgulok előtte, de mikor jól sikerül, borzasztó jól érzem magam. Másnap úgy megyek be a színházba előadásra vagy próbálni, hogy megcsináltam, és hogy színésznek érzem magam.

 

  Szabó Győző  Improvizálni jó! Nem tudok frappánsat mondani, csak azt, hogy várom a következőt! A forgatókönyv leírt jelenetei sokat segítettek, kapaszkodót adtak. Érti a néző, mert róla szól, neki szól, olyan élményekről, amiről szívesen beszél az előadás végén. Ez akár misszió is lehet, megmutatni a hétköznapi helyzeteket pszichológiai oldalról.

Fodor Tamás  Az utóbbi években inkább rendezek, szervezem a Stúdió „K” színházat. Ezért is jövök szívesen, mert végre színész lehetek, játszhatok, és felhőtlenül improvizálhatok! Jó a beszélgetés a nézőkkel!

 

Koltai Róbert  Akkor a legjobb, ha nagyon keveset beszélünk előtte a jelenetekről. Jó a szabadság, szeretnék rossz kisfiú lenni és meglepetéseket szerezni. De azért kell a kapaszkodó is, hogy játszható legyen. Még az „igazi” színházi előadásokban is az a legjobb, ha én magam lehetek, azt érzi a közönség, hogy nem is játszottam, ott voltam, megtörtént. Jövök máskor is!

 

Tordai Teri Siker, mert mindenkit érdeklő témákat dolgoz fel. A színésznek élvezet, hogy végre nem idomítja őket senki, (például rendező!), az ősi improvizáció felszabadít, segít megőrizni magunkban a gyereket. Ha két profi színész találkozik, olyan lesz, mint egy jó tenisz-meccs.

 

Pálfi Kata: A színész rémálma: belöknek a színpadra, a díszlet ismeretlen, a kolléga arca sem dereng, a darab címét nem tudod, a szövegre nem emlékszel - játssz!- mondja egy kedélyes asszony, és a nézők kutató szeme előtt mégiscsak születik valami, amit utólag  visszaidézni képtelenség, csak az érzés marad, hogy kivételes élmény volt, lavinaszerű, leírhatatlan. A pszichoszínház pont ilyen. A legkülönösebb azonban mégis az, hogy perverz élvezetet lel benne az ember. Most kiderül, mennyit érsz darab, rendező, súgó, ügyelő, kellékes nélkül, csak a partner és te, csak a történet számít. Sosem voltam jó úszó.

De gyanítom: ilyen élmény lehet átúszni a Balatont.  

 

 

 

Kovács Patrícia Nagyon, nagyon boldog voltam, amikor Juli felkért, hogy legyek én is pszichoszinházas. Aztán nagyon, nagyon megijedtem, hogy vajon fog-e nekem
menni ez a különös játék. Végül nagyon, nagyon megnyugodtam, mert azt láttam, hogy a Juli már tud valamit, amit én még nem: azt, hogy élvezni fogom ezt az utazást! Neki lett igaza!

Semmilyen eddigi színházi munkámhoz nem tudom hasonlítani.

Olyan csodálatosan kreatív és koncentrált játék ez, amit remélem, még sokszor átélhetek.

Zámbori Soma  Drága Juli! Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy "játszhattam" Nálad és remélem még... Igazi öröm volt, a játék elementáris, belefeledkezős, felemelő szárnyalásával; a partner (Kovács Patrícia) remek társas-létével... Még saját lélek-bugyraimból is fedeztem fel újat... Az improvizációig játék, onnan már nem, hanem már véresen komoly és ez a penge él annyira gyönyörű benne... Olyan sokat szeretnék Veled/Veletek -így-  játszva komolyodni és komolyan játszani. Ölellek: Soma


    
Nyakó Júlia Mivel már  régóta nem kellett színpadon improvizálnom, biz nagyon izgultam. Az első két jelenet után, amiken hamar túl akartam lenni, már élveztem, hogy nem tudtam előre Karina s jómagam is, hogyan reagálunk majd egymásra. Kifejezetten felszabadított és sajnáltam, hogy hamar vége lett. Remélem lesz még alkalmam efféle játékban részt vennem, hiszen annyi rejtett érzelem van az emberben, amiről nem is tud, viszont az improvizáció segítségével felszínre kerülhet, ami természetesen nem minden esetben kellemes. De hát emberek vagyunk és esendők. Drága Bácskai Juli! Köszönöm meghívásodat "felszabadító" kis színházadba. Ölellek szeretettel téged, s Jánost is:


Scherer Péter: Az impró: Nekem az egész este nagyon jó élmény volt. Előtte elhatároztam, hogy ahol csak lehet, megpróbálom komolyan venni az adott helyzetet, és nem viccesedni (ami belőlem is és az improvizációból is könnyen jön). A szánkós jelenetbe pedig még fájdalmat is sikerült belevinni, amit talán a nézők is megéreztek. A mai napig nem tudom, hogy Balázsnak jól adtam-e vissza a pénzét, amit totál összekevertünk az enyémmel a játék hevében.
Jó volt Balázzsal játszani. Köszönöm Nektek ezt az estét.

 

Sárosdi Lilla

 Nagyon jó, hogy ez a jelenség, mint Pszichoszínház létezik. Nagy élmény volt játszani is, nem csak a Nagy Mari miatt, akit szeretek, hanem magamról is sok minden kiderült magam számára. A legmeghatóbb mégis a figyelem, amivel a nézők ebben részt vesznek. Nagyon izgalmas volt hallgatni a beszélgetést főleg, hogy a világítóhídról is belógtak a díszítőfiúk, és aktívan részt vettek...fontos és jó dolog!

 

Lázár Kati   A lányom, Jordán Adél már játszott, élvezte, és neki hiszek!

Nekem is nagyon jólesett! 

 

Szabados Mihály Kedves, Juli! Először is nagyon kösz, hogy ott lehettem, nagyon élveztem az estét, jó volt veletek és főleg jó volt a kiváló és édes Botos Évivel együtt játszani. Annyi mindent kaptam tőle,  annyi mindent adott, és jó volt a szemébe nézni, jó volt kicsit  beleszeretni. Olyan hirtelen elrepült ez a másfél óra, én nem tudom mi történt? Szerintem áldott pillanatokat éltünk át: minden olyan sima volt és egyszerű. Mintha tényleg azokká a figurákká váltunk volna arra a kis időre. Évi is mesélte, hogy ő is beletette a személyes élményeit,  a legfrissebbeket, és én is ezt tettem. Talán, ha ott lett volna a volt kedvesem, rosszul is érintette volna. Most nem tudok erről többet írni, talán holnap folyt. Köv. (A helyesírási hibákat kijavítottam, Juli, bocs.)

Addig is minden jót, Misi, aki nem tud helyesen írni. Bocs."Nehéz gyerekkor, tudod"

 

Fesztbaum Béla Köszönöm a meghívást! Valami nagyon fontosat tud a Pszichoszínház, a lényegénél ragadja meg a színházi eseményt, a JÁTÉK-nál, így csupa nagybetűvel. Mintha az ember karácsonyra drága, pazarló ajándékok helyett kapna egy kis kedves rongylabdát, amivel órákig el lehet bíbelődni, jó megfogni, oda lehet egyből gurítani valaki máshoz, aki azonnal visszaguríthatja.

És persze lehet belőle hógolyó, koponya, szilvás gombóc vagy földgömb is.    

Nagyszerű élmény volt az előadás, ritkán érzi a színész, hogy a játékát ilyen figyelem, ennyi szeretetteljes reakció kíséri, szóval jót gurigáztunk, Pokorny Lia, Bácskai Juli, a közönség és én, azzal a bizonyos labdával...

Für Anikó Lassan te vagy az egyetlen hely, ahol máshol dolgozó színésszel találkozhatunk. Érdekes a másik iskolán felnőtt kollégával játszani!  

Schlanger András Nehéz volt!

 

Szamosi Zsófia Jó volt Julinál lenni. Izgalmas, hogy magam sem tudom, hogy mi fog történni aznap este, és üdítő dolog olyan kollegákkal együtt játszani, akikkel máskor nincs lehetőség. Köszönöm!   puszi Zsófi

 

 

Simon Zoltán  Szia! A Pszichoszínházban való játszás teljen másfajta koncentrációt igényel a színész részéről, mint  egy szokványos előadás, és a nézők is aktívabb résztvevői, szinte alakítói az előadásnak, hiszen a színésznek úgy kell rögtönöznie,hogy a nézői reakciókat fél füllel figyelve és felhasználva alakítsa a jelenet további menetét, mindezt úgy, hogy közben végig ragaszkodik az előre lefektetett alaphelyzethez, karakterekhez.  A rögtönzéshez elengedhetetlen, hogy pontosan meghatározzuk az alaphelyzetet, a karaktereket és az elérendő célt, ez a Pszichoszinházban nagyon átgondoltan és pontos elemzés útján történik, ami biztonságot, állandó kapaszkodót nyújt a színésznek ezáltal hatalmas a játszók szabadsága. A többi már a színészek pillanatnyi állapotán, kreativitás, és játékkedvén múlik. Nekem nagyon jó élmény volt együtt játszani, remélem lesz még alkalmam máskor is részt venni egy közös játékban. 

üdv Simon Zoli

 

Czakó Julianna

 

 

 

 

 

Különleges élmény volt. Sokkal nagyobb feladat, mint gondoltam. Nem éreztem úgy, hogy felhőtlen laza játék az egész, mert pontosan végig kellett követnem a cselekményt. A nézők visszajelzései aztán visszaadták az önbizalmamat közben. 

 

Kocsis Pál Egyébként nekem tetszett az este és jól is éreztem magam, legalábbis jóval többször, mint nem. Talán a legérdekesebb tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy amikor elmondod az este történéseit, olyan érzése támad az embernek, főleg, ha színész, hogy egy nagyon nagy ívű, több epizódból álló "családregényt" kellene itt rögtönözgetni, ami persze marhaság és közben be is bizonyosodik, hogy szükségtelen is és attól a pillanattól kezdve, hogy ezt felismerjük, kifejezetten jó móka.

Úgyhogy: köszönöm ! kocsispali

 

Lovas Rozi 

Szia Juli!

Nekem jó élmény volt a Pszichoszínház. Ez az élesben történő improvizálás mindig valami extra adrenalinnal tölti el az embert, amire hogyha pozitívan tud ráfeküdni, akkor valóban nehezen tud rosszul elsülni. Nekünk szerintem sikerült, ezért éreztük jól magunkat. Szerintem a közönségünk is nagyon nyitott volt, kíváncsiak, érdeklődőek voltak, így nem kellett áttörni semmiféle falat. Nyilván ha az embernek nagyobb gyakorlata van ebben, akkor esetleg egy-egy ilyen szélsőségesebb, vagyis nagyon "valamilyen" karaktert is színesebbé tud tenni és akkor még izgalmasabb lehet. Köszönöm az élményt!

Rozi

 

 

Szabó Irén Nagyon szeretem magam kipróbálni mindenféle-fajta szituációban. Ezt is örömmel fogadtam. És bár az ismeretlenben kevés a bejáratott út, mégis  Kokóval kézen fogva ugrottunk bele, akivel már kiismertük egymást, és akivel biztosan járhattam az először sötétnek tűnő szobában. Tetszett a téma is, és tetszett, hogy a történetünket, nem didaktikusan meséltük, hanem sok olyan történetbe is belekezdtünk, amit nem fejeztünk be, hanem a nézőre hagytunk Ezt a közönségen is lemérhető volt, hisz előszeretettel beszéltek, sőt vitatkoztak egymással nem csak a főtémánkat érintve. A kis kanavász segítette az előadást, de ott is míly jó, hogy egy már  összeszokott színész párosról volt szó, hisz mikor összecserélted a jeleneteket, akkor könnyedén ugrottunk mi is az időben.  Nagyon érdekes volt, hogy a történet miképpen szippantott be engem is. Amikor az anyát játszottam és a fiam megkérdezte, hogy akkor most mindennek tudatában, mégis mit kéne tennie, én komolyan elvesztem és nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Pillanatokkal korábban képviseltem a másik oldalt, sőt, nemhogy képviseltem, én magam voltam a másik oldal, belehelyezkedtem abba is. Csodálatos élmény volt! A színház egy csoda, és remek dolog, hogy ilyen módon is segíteni képes mindannyiunknak. Köszönöm, én is.

 

 

 

  Kokics Péter

Pszichoszínház. Irányított improvizáció. Komoly problémák elemzése,boncolgatása. De játék. Jó volt és rossz volt. Helyenként szép és megható. Néha kikristályosodik valami. bennem. is. Meg a nézőben. is. Ez érezhető. feszültség és vidámság. Fenn és lenn. Jó játék volt. Nagy hinta. Köszönöm. Kokics 

 

Pásztor Pál  Kedves Juli

Bár az elején kicsit tartottam a dologtól, de bíztam benne, hogy összetartod. Komoly élmény volt a helyzetekből ki - beugrálni, nagy hullámzás érzelmileg, Intellektuálisan is megerőltető, de ebben a részében azért eléggé bíztam bennetek, hogy egyben fogjátok tartani. Ez a fajta szabadság nagyon be tudja szorítani az embert, ha nem tud "áramlani" a történettel. Pillanatokra ezt is megéreztem, de mindig tovább tudtam lépni és ez is nagyon fontos élmény volt. Jó fajta együttlét volt. Örültem volna, de ezt már csak a hiúságom mondja, ha ezek a kreált helyzetek jobban el tudnak mélyülni, mikor a karakterek a pszichológusnál vannak, érdekeltek volna a mélységei és az ellentmondásai behatóbban ezeknek a konfliktusoknak. Jancsi olyan érzékeny és szeretetreméltó volt, hogy jó rá emlékezni. Nagyon pontosan reagált a helyzetekre és gyorsan, ami mindig megnyugtató volt. 

Üdv Pali

 

Bácskai Juli Jó érzés olvasni a színészek vallomását erről a sorozatról. Jó érzés műfajt teremteni, igazi előadást létrehozni (jót vagy még jobbat) a pszichológusi gondolatból. Örülök annak, hogy mindegyik színész beváltja a fantáziámban elképzelt előadást, néha jobbat is. Nagyra értékelem, hogy újra vállalkoztok, ha módom van hívni Titeket.

Dátumot cserélünk, és Ti mind rám bízzátok a téma-és partnerválasztást, forgatókönyvet, pedig egy kívülálló vagyok, aki színházi alkotásra adta a fejét. Köszönöm!

 

 

Bohoczki Sára SZia Juli!

pár mondatban akkor: Kellemes élmény volt, alapvetően szeretek improvizálni, úgyhogy szívesen vettem részt az előadásban. Szerintem eléggé interaktívra sikerült az este, amit én külön nagyon bírtam. Amikor ismertetted a szituációkat és a karaktereket előtte,volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy mind a kitalált figurák, mind a helyzetek túl általánosak, és attól féltem, talán nem lesz elég izgalmas. Az előadás alatt aztán bebizonyosodott, hogy erről szó sincs. Pontosan a hétköznapisága miatt tudtak az emberek nagyon jönni velünk.

Az előadás ad hoc jellege miatt, a közönség is szívesebben csatlakozott, mint különben...

Próbálkoztál már olyannal, hogy a közönséget úgy vonod be az előadásba, hogy tulajdonképpen ők mondják meg, hogy egy adott szituáción belül, mi lehetne a következő lépés?...( ...ez csak úgy eszembe jutott most..) Köszönöm az élményt! Nagyon bírtam!!!:) Üdvözlettel Bohoczki Sára

 

Molnár Gusztáv  Gondolkoztam. Mit is kéne írnom? A kérés az volt, hogy a tapasztalataimat fogalmazzam egy levélbe a Pszichoszínházzal kapcsolatban. Másodszor csináltam. Sokat beszélgettem róla az első alkalom után, és a második után is. Ugyanarra jutottam: nem tapasztalataim vannak, hanem érzeteim. Mindkét alkalomnak felkészületlenül, ötletek nélkül, egy alapvető színészi koncentrációval ugrottam neki. Mindkét alkalom vége színház lett. Legalább is érzeteim szerint. Rengeteget írhatnék, mert sok múltbeli beszélgetésem vagy elmélkedésem jut eszembe, amikor a színházat próbáltam, vagy próbáltuk definiálni barátaimmal, kollégáimmal, vagy azok a beszélgetések, amik a lét elviselhetetlen könnyűségét voltak hivatottak feszegetni. Azt hiszem, ugyan oda jutnék, mint ezeknél a társalgásoknál: mi értelme van bárminek is? mi értelme van ennek az egésznek?. 

 Válaszok nincsenek a fejemben, legalább is nem olyanok, amiket érdemesnek tartanék kifogalmazni. Az izgalmas a tegnap estében az volt, hogy improvizációk tömeges együttese létrehoz egy történetet. Akarva akaratlanul, de mindig tartunk valahová. A másfél óra végére pedig egy egyértelmű befejezés kerekedik ki. A színházi létezés legfontosabb elemére épít szerintem a Pszichoszínház. Arra, ami egyébként mindannyiunk munkáját meghatározza a szabad asszociációra. Azt a tudatalattit mozgatja meg ahol a legbelsőbb ösztöneink lakoznak. Ezért válik vagy tud válni igazzá. Ha engedi az ember. Hosszasan írhatnék erről, de ez inkább egy beszélgetés. Beszélgetés a saját művészet definíciómról. Beszélgetés az ember mibenlétéről. Arról a harcról, amit születésünk pillanatában elkezd az ösztönünk vívni a tudatunkkal. Arról a folyamatról, hogy belső szabadságunkat, vágyainkat, hogyan rendeljük alá a felettes én által szabott határoknak.

 Van, ami értelmezés kérdése. Van ami nem. A tegnap este az utóbbi. Ösztönszerűen sikerült a történetet Attilával egy irányba kanyarintani. Ez jó. Szerintem. Remélem mások szerint is... Guszti

 

Fritz Attila Szia Juli, ne haragudj h csak most,de a jó hír h még meleg :)

Nagyon jó volt fejest ugrani ebbe a történetbe, megörültem annak h itt nem feltétlenül cél a nevettetés sőt sokkal fontosabb az h mind a nèzők, mind a színèszek eljussanak valahonnan vhová miközben egy bizonyos emberi problémát járnak körbe. Fokozatosan oldódtam fel és egy idő után már az lebegett előttem/előttünk h minèl mélyebbre másszunk az ea során. Mostanában nem mindig érzem jól magam a színpadon. Ez most abszolút átfordult. Újra tudtam érzékeny lenni pedig néha már kezdtem azt érezni h kiveszett belőlem. Számomra három fontos pillanat volt: 1,amikor azon kaptam magunk h átfolyunk egyik jelenetből a másikba - a ráébredés élménye.2, amikor a két néma jelenet összeért 3, Guszti megölelése. Nagyon köszönöm Nektek ezt az élményt! Üdv Fritz Attila

 

Fandl Ferenc

 

 

 

 

 

Nem akarok közhelyeket puffogtatni, hogy „nagyon jól éreztem magam”, meg „izgalmas feladat volt”, meg ilyenek. Tényleg jól éreztem magam, mert a színházban, sőt az életben is azt tartom a legfontosabbnak, hogy soha ne hiányozzon belőle a játék. Elképzeltél valamit, csináltál nekünk egy új játékot, mint valami jó anyuka,  mi meg –szerintem- felszabadultan játszottunk vele, mint két nagy gyerek.  Akárcsak az óvodások, amikor boltosat játszanak... Egyikük sem  „úgy csinál”, mintha eladó, vagy vásárló lenne, hanem akkor ott, abban a pillanatban ő AZ. Nem is megy ez másképp, hisz minden játék sava-borsa a tét. Az, hogy az-e a tét, hogy az ember magában kutakodjék kicsit, vagy épp az, hogy segítsen valakinek a helyes utat megtalálni, vagy gondolatokat keltsen, vagy egyszerűen csak érzelmeket váltson ki... az meg tulajdonképpen mindegy. A lényeg, a vége... hogy a gyerek a mosolyogva aludjon el. Az is aki „csak” látta, és az is aki játszhatta. Jó volt játszani vele, az „új” játékommal. Köszi. 

 

Brassai Tóth János

Kedves Juli!

Nagyon élveztem. Amellett, hogy komoly témát boncolgattunk, felszabadított a játék. Megmozgatta a nézőket és minket is. Játszottam volta tovább!

Üdv. j

 

Fruzsina Märcz

)

 

Szia! Szóval ím az iromány.

Tartottam egy kicsit a helyzettől, mert régóta nem improvizáltam. Majd hirtelen azon kaptam magam, hogy egyre jobban átadtam magam az élménynek, a helyzeteknek, és egyre könnyebbnek érzem magam. Doppingolta az agyamat. A legjobb viszont az volt, mikor véletlenül egy olyan helyzet jött elő a színpadon, ami már egyszer megtörtént velem az életben, és akkor régen nem cselekedtem helyesen. Ezen sokat tépelődtem azóta is, majd egyszer csak ez a helyzet egy improvizációban "pofon csapott" a színpadon. És tudtam, hogy kell helyesen cselekednem. Azt éreztem, sikerült kijavítanom egy régi rossz cselekedetemet, és ezzel egy régóta szorongást keltő élményt oldottam volna fel. Mondhatni a színésznek is terápia a pszichoszínház.Nagyon különleges este volt! Üdv.: Fruzsi

Simonfi Adrienn

 

Felszabadító élmény volt. Az egészségesnél kicsivel több izgalommal indultam az ismeretlen víznek, de úgy érzem, csobbantunk egy nagyot és lubickoltunk. A búcsúzásnál azt gondoltam:ilyen rövid másfél óra?Az improvizáció előtt mindig ideges vagyok, de felülkerekedtem magamon,és gátlástalanul, önfeledten játszottam, a téma és a helyzetek feszültségében is.

Ha ilyen élő játékban-kívülről nézve vagy benne játszva(esetleg szerepcserével)- szembesítenek a problémával, azt hiszem könnyebb átlátni a téves lépéseket,és megtalálni a jó utat. Köszönöm! Üdv, Adri

Egri Márta

Drága Juli!

 

Amíg meleg, pedig azt reméltem, hogy mára már hideg! Azért nem ültem le tegnap este írni, mert nem akartam, hogy a lelkesedés hatása alá kerüljek. Rábasztam…. Ma is azt érzem, amit tegnap. Tudnod kell, hogy főiskolás korom óta nem improvizáltam. Akkor helyzetgyakorlatnak hívtuk ezt. Nagyon szerettem. De azóta sem csináltam. Pedig szerettem volna! Volt azóta " Vámos Miklós-műsor", meg "Beugró", stb. stb., de senki nem hívott, én meg nem vagyok egy jelentkezős típus. Pedig szerettem volna, de az is igaz, hogy fiatalabb koromban nem lett volna hozzá bátorságom. Beszartam volna a helyzettől, a szövegnélküliségtől, attól, hogy most produkálnom kell, meg kell felelnem... szóval az egésztől. Boldog vagyok, hogy úgy gondolod, hogy sikerült, boldog vagyok, hogy van még bennem improvizációs készség! De ezt egyedül nem tudtam volna, ehhez kellett az Imi, (Józsa Imre), aki remek partner volt! És persze Te, de ez egy külön bekezdés.

Szerintem nagyszerű dolgot találtál ki és csinálsz! Az emberek a nézőtéren nem érzik azt, hogy egyedül vannak a problémáikkal. Néha elgondolkoznak, néha beleszólnak, néha röhögnek saját magukon is. Hiszen ez a színház! Meg a pszichológia! Csak egy kicsit  másként.

 

Kívánom Neked, hogy még sokáig légy ilyen aktív, hogy még sokáig legyenek új ötleteid, hogy még sokáig csinálj ilyen élvezetes, jó előadásokat, hogy még sokáig... szóval...örömmel jövök, ha hívsz! És ha eszembe jut valami, szólok!

 

Szeretettel ölellek és köszönöm: Márta

 

 

 

Téri Sándor

Juli, köszönöm ezt a csütörtök esti különleges élményt. Végülis ez volt az első találkozásom a Pszichoszínházaddal – remélem nem az utolsó –, mert eddig „csak” a nézőtérről láttam. Azért idézőjelben, mert nem csupán élvezetes volt nézni, de számomra még tanulságos is, főleg Börcsök Enikőnek köszönhetően!
Amikor kerestem az okát, mitől lehetett most annyira más érzés az improvizációs jeleneteket játszani, mint például a próbafelvételeken, amiket egyébként szintén szeretek, arra jutottam, hogy az egyik fontos különbség a közönség. Végig nézőtérfényben ülnek, a jelenetek előtt-között én is látom őket. Az a feszültség, amit az ismeretlenbe való ugrás okoz, azonnal elmúlt, amikor megéreztem a cinkossággal, szeretettel ötvözött kíváncsiságukat – ami gondolom abból eredhet, hogy egyrészt nekik is izgalmas, vajon mit tud ez a két ember kihozni a felkonferált alaphelyzetekből, másrészt, mert ők is meg akarnak valamit tudni önmagukról, hiszen mi másért jöttek volna el pszichoszínházba. De jó lenne, ha minél több néző ugyanezzel a gondolattal jönne a csupán „színház”-ba is! Hisz tulajdonképpen erre való.
Köszönet a három jelenetpárért, a hideg-meleg élményért, amikor ugyanaz a karakter egyik alkalommal kiszolgáltatott valakinek, majd neki van kiszolgáltatva valaki más. Amik ilyenkor lendületből kijönnek az ember száján, meg a reakciói, hát az is megér egy misét. Vagy netalán már egy terápia része volt?

Kösz a partnert is, Mérai Katival eddig nem találkoztunk, mégis úgy éreztem, mintha régóta ismernénk egymást.

puszillak benneteket, S.

Bácskai Juli Jó érzés olvasni a színészek vallomását erről a sorozatról. Jó érzés műfajt teremteni, igazi előadást létrehozni (jót vagy még jobbat) a pszichológusi gondolatból. Örülök annak, hogy mindegyik színész beváltja a fantáziámban elképzelt előadást, néha jobbat is. Nagyra értékelem, hogy újra vállalkoztok, ha módom van hívni Titeket.

Dátumot cserélünk, és Ti mind rám bízzátok a téma-és partnerválasztást, forgatókönyvet, pedig egy kívülálló vagyok, aki színházi alkotásra adta a fejét. Köszönöm!

 

Tóth András

és jó egy ilyen alkalom ha bármi is a szituáció magunkról beszélünk. Nagyon örülök, Bernivel dolgozhattam, mert így egy kicsit megismerhettem, nem csak mint színészt, ami szerintem fontosabb, mint embert. Nálunk az álproblémákról volt szó, ami azért nehéz mert, ha tényleg csak hűhó a semmiért nem is érdemes vele foglalkozni. és ennél sokkal érdekesebb kérdés, amit pedzegettünk is, hogy ha valaki mindenben a problémát látja. Azt sajnáltam, hogy erre a témára nem kaptak rá a nézők, talán azért mert ellenszenvesnek tartották a problémázó nő karakterét és nem engedték közel magukhoz. Így a téma nyilván a nevelés meg a gyerekkor lett, mint örök kérdés a pszichológiában és nekem is. Sokat gondolkozom azóta, hogy a szüleim különböző reakciói, amikre emlékszem és meghatározóak lehetnek, hogyan hatottak az én jellememre vagy karakteremre. A legjobban az evős jelenetet élveztem, talán azért mert ott már kicsit összeszoktunk:) De a legfontosabb az egészben a beszélgetés, szóval nagyon jó volt, amikor már  ami példánkra a nézők is elkezdtek beszélni.

Remélem, még dolgozunk együtt!

 

Varga Zoltán

Szia Juli. Több szempontból is tanulságos volt a tegnap este. Színészként először vettem részt ilyenfajta improvizációs játékban, az általad körüljárt helyzetek igen csak fontos párkapcsolati problémákat boncolgattak. Úgy gondolom, jól sikerült előadás kerekedett ki mindebből, mert a nézők figyelme,interaktivitása, nem csak a jelenetek alatt, de a velük folytatott beszélgetések alatt is nyitott volt. További jó munkát, üdv, Zoltán